But first egy kis bocsánatkérés. Nos az utóbbi pár napban eltűntem, és nem azért, mert nem tetszettek a feladatok. Hanem... ti is éreztétek már azt, hogy olyan az idő, hogy nem bírtok egyszerűen ébren maradni? Most vagy azért, mert éjjel felkeltem Hosszú Katinkára, vagy mert tényleg hihetetlen fáradt vagyok a melegtől, de napi több, mint 10 órákat alszom, és egyszerűen alig bírok fent maradni. Gáz, ha én már várom a hidegebb őszt? Másfelől Olimpia van, és imádom az ilyen több országot érintő eseményeket, éppen ezért az utam a TV és az ágy közé esik, gépezni azért nem gépezek, mert végre olyan telefonom van, ami már-már tökéletesen helyettesíti ennek az élményét. Csak ugye elfelejtek blogolni, na de nézzük a mait.
Keresnem kellett egy olyan klipet, amiben bemutatnak.
Nem tudom ez klipnek minősül-e, mivel vannak ilyen speciális effektek, így gondolom igen, mindenesetre az elején van pár bemutatás. Szerettem volna mindenképpen egy Bring me the horizon klipet hozni, mert nem tudom miért, lehet, hogy a szombati koncert miatt találtam vissza rájuk, de tudtam, hogy most ők kellenek nekem. Mivel ez a feladat önmagában picit rövidke, így engedjétek meg, hogy sztorizzak kicsit.
Nem vagyok egy ős BMTH fan, szerettem én pár számukat, de igazán és nagyon mélyen a Sempiternal albumuknál lettem oda értük. Volt egy pre-emo korszakom még 2007-ben (amúgy Vivi posztja annyira nosztalgikus volt, hogy én is átvettem a hangulatot) ahol én nem hallgattam őket, pedig időben lennénk. Valahogy túl üvöltős és agresszív volt nekem a téma. Mégis akkor kezdtem el mélyebben foglalkozni velük, mikor 2012-ben egy szörnyen nehéz korszakomon kellett átlendülnöm. Akkor történt minden borzalmas esemény, ami azóta is bennem van valahol mélyen, és azt hiszem pont ez a kis agresszió kellett nekem, hogy ezt leküzdjem. A Sempiternal rengeteg olyan számot tartalmaz, ami meghatározó volt az akkori korszakomban, és a szövegeikkel kicsit magamat tudtam kifejezni, és azt érezhettem, hogy nem vagyok egyedül. Ez a rajongás lankadt akkor, amikor az életem egyenesbe jött, mert azt éreztem, hogy minden oké, nincs szükségem kifejezetten arra, hogy a szövegek a lelkemet gyógyítsák, így nem is nagyon néztem vissza rájuk. Azonban bennem volt mindig, hogy egy koncertre nagyon szeretnék elmenni, mert tartozom ennyivel a 18 éves Fannynak. Most szombaton végre alkalmam lesz rá, ott lehetek ezen a koncerten. Bevallom lemaradtam, kiadtak azóta egy újabb albumot, és csomó klipet nem is láttam még, de azt gondolom nem is az a lényeg, hogy mennyire vagyok naprakész BMTH ügyileg, hanem hogy ez egy olyan része az életemnek, amit még nem fejeztem be. Nem tudom ti hogy vagytok ezzel a zenével, de én minden egyes szövegét megértettem és átéreztem, és én sem vagyok egy nagy kemény zene kedvelő. Viszont valamiért ők mások, és nekem mindig mások lesznek. Lehet, hogy szombaton megtaposnak, megölnek, szétszednek, de nagyon várom már, mert hihetetlen élmény lesz nekem, és a 18 éves Fannynak:D
Tschüss!
