Most veszem csak észre, hogy sikeresen két napot kihagytam, de aki küzdött már az átkozott bölcsességfogaival, az tudja, hogy meg lehet őrülni ettől a fájdalomtól. Szerencsére holnaptól szabin leszek, és valószínűleg az augusztusom elejét a szájsebészeten és a fogorvosnál tölthetem, nekem teljesen mindegy, csak valami legyen:D Na mindegy, ez nem egy panaszkodós bejegyzés, habár megjegyzem, hogy én egy éve nagyon féltem a fogorvostól, most pedig számolgatom a napokat, hogy mehessek, mert a fájdalomtól jobban félek.
Nos dolgok, amik felidegesítenek. Én nagyon türelmes és béketűrő ember vagyok, de vannak dolgok, amik kifognak rajtam, és egyszerűen érzem, hogy a vérnyomásom az egekben. Ilyen mondjuk...
Ha valaki lassan sétál előttem
Én ezt gyűlölöm. Mindig a barátnőimmel nevetünk rajta, hogy kéne egy külön sáv azoknak, akik egyszerűen vagy nem, vagy rohadt lassan közlekednek. Igazából lehet nem is velük van a baj, hanem velem, mert én utálok totyogni, ha vásárolunk akkor is gyorsan sétálok, pláne ha az utcán közlekedek. Az a kedvencem, mikor valaki megáll, nézelődik, és ügyet sem vetve arra, hogy más haladna, még gondolkodik merre is menjen.
Ha valaki előadja magát
Ezt most úgy kell érteni, hogy nem szeretem azokat az embereket, akik társaságban hangosak, ők a nagyon menő piás haverok/barátnők, a szemérmetlen pasizók/csajozók, és persze a YOLO emberek. Nekem más fogalmam van a szórakozásról, de ha valakinek meg ez, akkor legyen, csak engem felidegesít. Nem szeretem, hogy hangosak, feltűnési viszketegségük van, és túl nagy a szájuk.
Ha valaki nem hall valamit elsőre
Lehet másoknak ez nem nagy dolog, de utálom, ha mondok valami hosszú dolgot, és visszakérdeznek, hogy TESSÉK? Nem hallottam. Na hát nem is fogod másodszorra sem:D
Nyugodt idegekkel találkozunk holnap!
