Decemberi szép emlékek, élmények, satöbbik

2018/12/28

Írta:

 

Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire sok nap kimaradt két bejegyzés között, innen is látszódik mennyire nincs rendszer ebben sem. Elérkeztünk az év utolsó kedvences bejegyzéséhez, és azt hiszem van mit mesélnem nektek. Nem tudom visszaidézni melyik hónapban kezdtem újra kedvenceket írni, de az biztos, hogy baromi jó ötlet volt, mert csomószor olvasom vissza ezeket a havi lenyomatokat. Sokszor képes vagyok elfelejteni mennyi minden történik velem, de így mindig emlékezni tudok arra, hogy az adott hónapokban milyen jó dolgok történtek velem, és miket tanultam az életről. December igazán érdekes volt rengeteg szempontból. Mindig sejtettem, hogy vagy a szülinapom, vagy az év zárása lesz a fordulata az évemnek, de azt sosem hittem volna, hogy ennyire igazam lesz. 

 

December a hajtásé és elvonulásé volt

 

A kezdeti lendület után, amit február-március körül tapasztaltam, decemberben minden vágyam az volt, hogy láthatatlan legyek. Úgy értem ezt, hogy nem volt szükségem a felhajtásra vagy arra, hogy a munkáimat és az életemet mások lássák, csak itthon akartam lenni egy kicsit és élvezni a pihenés adta lehetőségeket. Bár a hónap eleje baromi kemény volt és sokszor úgy vittem végig a heteket, hogy kevés alvással a túlélésért mentem, de karácsony előtt egy héttel mindent szépen lezártam és elmentem szabadságra. Ajándékokat sem vettem, illetve egy nap alatt sikerült lerendeznem mindent és azon kívül kézzel készített meglepetéseket adtam másoknak. 

 

Rengeteg filmet megnéztem, persze a legtöbbjét láttam már előtte is, de mégis jól esett a tévé előtt henyélni és nem gondolni semmire. Kicsit most azt érzem, hogy az egész éves útkeresésem végéhez közeledve elfáradtam, de legalább nem az örökös csalódásba, hanem a sikeres vándorlásban. Írok majd egy évösszegzőt, tehát a poént majd ott lövöm le, de a lényeg, hogy a december egy jutalom volt mindezekért, hiszen a karácsonyom is szuperül telt. Nem hittem nagyon benne, mert a tavalyi annyira semmilyen volt, mint még soha, de most sokkal sokkal jobban éreztem magam, hála a családomnak és a közeli barátaimnak. 

 

 

Decemberi ráeszmélések és problémák

 

Két fontos dolgot érzek problémának, amin érdemes lenne változtatnom. Én egy viszonylag laza elképzeléssel állok mindenhez, tehát teljesen stresszmentesen tolok végig bármit, viszont ennek van rossz oldala is. Míg super organized voltam egész életemben, addig idén például szartam bele a tervekbe és sodródtam, ami nagyon jó trip volt, de kezdem érezni, hogy a rendszer hiányzik az életemből. Viszont ha rendszer van benne, akkor megfulladok. Éppen ezért kellene egy köztes megoldás, hogy ne is kapjak agyvérzést, de ne is stresszeljek. Mert sokszor utolsó utáni pillanatban intézek el fontos dolgokat, holott ha talán előtte elkezdtem volna, akkor aznapra kevesebb lett volna. Szóval ezt én problémának ítélem, de nem pánikolok ezen, mert világ életemben utolsó pillanatos lány voltam, bele kell törődnöm, hogy ez máskor sem lesz másképpen. Azért néha jó ezen cringelni.

 

A másik az, hogy nehezen mondok nemet. Míg nincs se kutyám se macskám, addig minden szart magamra vállaltam, mert úgy voltam vele, hogy csak magamért felelek és én elbírom a rámszakadó melót, viszont lassan szeretnék én is egy állandóságot. Nem azt mondom, hogy következő hónapban házasodni akarok és jövőre jöhet a gyerek, közel sem erről van szó. Csak már nem akarok én lenni az, akit elő lehet rángatni bármikor ha másoknak kedve tartja, mert nekem is van egy napi ritmusom, amit sokszor nem tartanak tiszteletben. Munkában ezt sokan ismerjük, de én mondtam azt két közeli hozzámtartozónak is, hogy ki kell jelölni a határokat, hogy mások meddig mehetnek el. Ezt én sem fogadom meg mindig, de egyre jobban látom, hogy képesnek kell lennem rá. 25 vagyok, végre engem is komolyan lehetne venni, nem vagyok már az a hülyegyerek, mint 15 évesen. 

 

 

Tehhát a decemberben volt millió jó dolog, millió rossz dolog, de látom magam előtt az utat, amit követni szeretnék jövőre. Persze nem szeretnék jósolgatni, köszönhetően 2018-nak hiszek abban, hogy ha úgy van, akkor sodródni kell, de hiányolom az egyensúlyt és az állandóságot. Mondjuk pont ettől menekültem még év elején, úgyhogy én sem tudok kiigazodni magamon. Remélem azért mások igen, és hagyják, hogy szélsőségeskedjek, mert ez egy olyan tulajdonságom, amin bár dolgozom, de nehéz leküzdeni. Szóval december, imádtam lazulni, ünnepelni, jönni-menni, tapasztalni, és kérlek add át januárnak, hogy nem szivat meg, vele is boldog leszek. 

 

 

 

Please reload

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now