Isten a tanĂșm rĂĄ, hogy OlaszorszĂĄg soha Ă©letemben nem vonzott Ă©s ha valaki kĂ©rdezte hova vĂĄgyom leginkĂĄbb, akkor mindig AngliĂĄt vagy az Ă©szaki orszĂĄgokat mondtam volna. Tavaly novemberben azonban ellĂĄtogattunk RĂłmĂĄba (amirĆl ITT olvashatsz), Ă©s azt hiszem akkor ott valami nagyon bekattant nĂĄlam, mert alig vĂĄrtam a következĆ utazĂĄsomat.
Csak egy aprĂł hĂĄttĂ©rsztori az egĂ©szhez. A januĂĄr valahogy nem sikerĂŒlt tĂșl jĂłl, de azt Ă©reztem mĂĄr az elejĂ©tĆl fogva, hogy az Ă©v nehezen indul majd. Mivel tudtam, hogy februĂĄrban utazunk, remĂ©ltem, hogy megad ez a kis idĆ mindent amit csak szerettem volna, segĂt majd regenerĂĄlĂłdni, ismĂ©t inspirĂĄltnak lenni, egy kicsit szabadabbĂĄ vĂĄlni. Nos ez tĂ©nyleg megvolt, viszont tovĂĄbbi kĂ©rdĂ©seket vetett fel szĂĄmomra. KezdjĂŒk is a beszĂĄmolĂłt!
Busszal soha többet!
Az utazĂĄs szervezĂ©sĂ©vel Ășgy vagyok, hogy nagyon szeretek jönni-menni, csak ne nekem kelljen kitalĂĄlni mindent. Ăppen ezĂ©rt kĂ©nyelmes több napos utakra menni Ășgy, ha mĂĄs szervezi le helyettem, Ă©s nekem csak fel kell ĂŒlnöm valamire Ă©s majd valahol valakikkel eljutunk valahova. Persze ez a fajta kalandozĂĄs rengeteg lemondĂĄssal vagy Ă©ppen tĂșl magas költsĂ©gekkel jĂĄr, Ă©n pedig ha mĂĄr megdolgozom a pĂ©nzemĂ©rt akkor lehet inkĂĄbb több pici dolgot veszek, mint egy hatalmasat. Ăppen ezĂ©rt Ășgy döntöttĂŒnk, hogy busszal tesszĂŒk meg ezt a tĂĄvot egy közel negyven fĆs csapattal, ami nyilvĂĄn azt jelentette, hogy velĂŒk kellett töltenem kĂ©t Ă©jszakĂĄt is. Nos, mit mondjak?
Az hagyjĂĄn, hogy alig aludtam, Ă©s amit mĂ©gis azt nem rendesen. Viszont olyan kĂ©nyelmetlen jĂĄrmƱvel mentĂŒnk, ahol rendesen az elĆttem lĂ©vĆ szĂ©k belegyĂłgyult a vĂ©gĂ©re a tĂ©rdembe, pedig nem vagyok olyan magas emberke. VĂ©gig oldalra fordulva ĂŒltem, hogy valahogy ne vĂĄgja szĂ©t a lĂĄbam, Ă©s indokolatlan pĂłzban teljesen elgĂ©mberedve hajtottam ĂĄlomra a fejem. ElĆttem Ă©s mögöttem is olyan pĂĄrocska ĂŒlt, akik irtĂł idegesĂtĆen cukik voltak, csak nem a jĂł Ă©rtelemben. Mivel ennyire borzalmas volt az Ășt, megfogadtam, hogy csak repĂŒlĆvel vagyok hajlandĂł megtenni ekkora tĂĄvot. Vagy nagyobb busszal. (Ugye van nagyobb busz?)
ElsĆ pillantĂĄsos Velence
MegĂ©rkeztĂŒnk OlaszorszĂĄgba Ă©s azonnal magĂĄvalragadott az a sok ugyanolyan, mĂ©gis annyira nem ,,magyar" hĂĄz a kis pĂĄlmafĂĄikkal, majd szinte KaliforniĂĄra hajazĂł utcĂĄcskĂĄikkal, hogy nem bĂrtam levenni a szemem rĂłluk pedig irtĂł ĂĄlmos voltam. MĂĄr a multkori rĂłmai kirĂĄndulĂĄsnĂĄl is csodĂĄlattal nĂ©ztem az idegen kivitelezĂ©seket, de most többször mellbevĂĄgott a dolog. MegĂ©rkeztĂŒnk Punta Sabbioni-ba, ahol indult a hajĂłnk Velence felĂ©, Ă©s az egĂ©sz tĂĄvot a hajĂł orrĂĄban ĂĄllva tettĂŒk meg, ami szĂĄmomra hatalmas Ă©lmĂ©ny volt. Remek idĆt fogtunk ki, Ăgy a szĂ©l nem volt annyira hideg, mint vĂĄrtam, Ă©s a nap is annyira szĂ©pen sĂŒtött. Hosszas Ășt utĂĄn kikötöttĂŒnk vĂ©gĂŒl, kis idegenvezetĂ©s utĂĄn pedig mindenki elszabadulhatott ahova akart. MĂ©g ilyenkor nem volt akkora tömeg, Ăgy volt helyĂŒnk a SĂłhajok hĂdjĂĄban gyönyörködni, majd pedig a Szent MĂĄrk tĂ©ren körbenĂ©zni.
Velence elsĆ pillantĂĄsra pazar Ă©s varĂĄzslatos. Egy igazi kincseskamra, amit bĂĄrmikor kinyitsz, mĂĄs-mĂĄs kincs kerĂŒl elĆ belĆle. Az Ă©pĂŒleteken Ă©rezni azt a gazdagsĂĄgot, ami jellemezte az itt Ă©lĆket, viszont ha beljebb sĂ©tĂĄlunk a kis utcĂĄcskĂĄk Ă©s sikĂĄtorok felĂ©, akkor mĂĄr nem talĂĄlunk ennyi pompĂĄt a hĂĄzak falĂĄn. Ez a kettĆssĂ©g olyan, mintha több aprĂł vĂĄrosbĂłl ĂĄllna ez a viszonylag aprĂł sziget, Ă©s megmondom ĆszintĂ©n, hogy nekem talĂĄn a belsĆ rĂ©sz jobban bejött. Ennek ellenĂ©re a kĂŒlsĆ csiricsĂĄrĂ© hĂ©j is szemet kĂĄprĂĄztatĂł, ezĂ©rt odavoltam minden szegletĂ©Ă©rt.
ElvesztĂŒnk a sikĂĄrotokban
Velence arrĂłl hĂres, hogy mivel egy mocsĂĄrra Ă©pĂŒlt az egĂ©sz Ă©s hajĂłkkal lehet megközelĂteni, itt nincsenek autĂłk, sem tömegközlekedĂ©si eszközök. Nekem annyira felfoghatatlan Ă©s durva az a lĂĄtvĂĄny, hogy keskeny sikĂĄtorokon keresztĂŒl jut el az ember aprĂł hidakhoz, amik olykor egy bejĂĄrati ajtĂłhoz vezetnek csak. BĂĄrhova mĂ©sz, vĂz Ă©s ĂĄtkelĆ fogad. BĂĄrcsak több kĂ©pem lehetne, de most törtĂ©nt meg velem az, hogy annyira lenyƱgözött a lĂĄtvĂĄny, hogy eszembe sem jutott fĂ©nykĂ©peket kĂ©szĂteni.
Volt tervem arra, hogy mit hol Ă©s milyen sorrendben nĂ©zzĂŒnk meg, de akik mĂ©g nem ismernek engem, azoknak bemutatkozom. Fanny vagyok, vĂ©gtelenĂŒl suta, Ă©s elfelejtettem letölteni az offline map-ben a tĂ©rkĂ©pĂŒnket, amire azt hittem, hogy mĂĄr rĂ©g megtettem. Szerintetek sikerĂŒlt megcsinĂĄlni? Nem. JĂłl mondta Marietta, hagyjuk magunkat elveszni VelencĂ©ben. Nos, sikerĂŒlt, mondjuk nem direkt, de sikerĂŒlt:DD VĂ©gĂŒl tesĂłm telĂłjĂĄn prĂłbĂĄltuk meg nagyjĂĄbĂłl belĆni azt, amit az Ă©n screenshot-olt kĂ©pemen lĂĄttunk, amit egy Burger King-ben oldottunk meg.
Fontosabb lĂĄtnivalĂłk a nagyobb Ă©pĂŒleteken kĂvĂŒl az Aqua Alta könyvesbolt Ă©s könyvtĂĄr volt, ami arrĂłl hĂres, hogy könyvekbĆl van kirakva a fal, a lĂ©pcsĆ, meg egyĂ©bkĂ©nt minden. Ezt instĂĄn lĂĄttam utazĂĄs elĆtt, Ă©s abszolĂșt beleszerettem elsĆre, ezĂ©rt hatalmas bakancslistĂĄs cĂ©lpont volt Ă©s baromira szĂ©p Ă©lĆben. A mĂĄsodik a Calle Varasco utcĂĄban talĂĄlhatĂł legkeskenyebb sikĂĄtor, ami valaha lĂ©tezett Ă©s lĂ©tezik VelencĂ©ben. Ezt is sikerĂŒlt megtalĂĄlni, pĂłzoltunk is benne, Ă©s nagyon jĂłpofa, hogy konkrĂ©tan Ă©ppen elfĂ©r benne egy ember. TermĂ©szetesen ha OlaszorszĂĄg, akkor Sephora, ami talĂĄn inkĂĄbb csak mint lĂĄtvĂĄnyossĂĄg Ă©rdekes, mintsem bevĂĄsĂĄrlĂĄs cĂ©ljĂĄbĂłl. Mi nem vagyunk akkora smink ĆrĂŒltek, hogy megvegyĂŒnk egy 40 eurĂłs palettĂĄt, de azĂ©rt jĂł lĂĄtni magyar szemmel is olyan mĂĄrkĂĄkat, amik soha az Ă©letben nem lesznek itthon elĂ©rhetĆek.
Ăttermek, olasz pizza, lasagne
Ha OlaszorszĂĄgban jĂĄrsz, akkor biztosan ki akarod majd prĂłbĂĄlni az olasz kajĂĄt. Ezzel mi is szĂĄmoltunk, Ășgyhogy ki is nĂ©ztem egy remek helyet az egyik eldugott sikĂĄtorban a Rialto hĂdnĂĄl, viszont ott rengetegen voltak, ezĂ©rt tovĂĄbbsĂ©tĂĄltunk. A Grand Canal partjĂĄn volt egy takaros kis Ă©tterem, ezĂ©rt be is ĂŒltĂŒnk, ott pedig Lasagne-t ettĂŒnk mindketten. Ăn hatalmas Lasagne ĆrĂŒlt vagyok, de be kell vallanom, hogy a totĂĄl trash Ă©s mƱ Knorr-os poros Lasagne-Ă©rt vagyok oda, Ăgy az igazi eredeti olasz tĂ©szta nĂĄlam Ă©ppenhogy csak csĂșszott. RĂłmĂĄban ettem elĆször Ă©s valahogy az sokkal jobban bejött, viszont ez a velencei nekem nem volt szerelem elsĆ ĂzlelĂ©sre.
Mikor mĂĄr közeledett a talĂĄlkozĂĄs idĆpontja, akkor beĂŒltĂŒnk egy mĂĄsik Ă©tterembe közel a SĂłhajok hĂdjĂĄhoz, ott viszont olasz pizzĂĄt ettĂŒnk Ă©s csak az Ăze kedvĂ©Ă©rt, ittam egy Aperol Spritzet. MindkettĆ isteni volt, az Aperol kĂŒlönösen. Ăn mĂĄr nem igen vagyok kĂ©pben azzal kapcsolatban, hogy milyen az igazi, hamisĂthatatlan olasz pizza, de ha ez az, akkor az nagyon Ăzlett Ă©s ha kell felkutatom Budapestet egy ilyenĂ©rt. MindkĂ©t Ă©tterem ugyan azon az ĂĄrkategĂłriĂĄn tĂĄncolt, itt semmi nem kezdĆdik 10 euro alatt, Ășgyhogy ezzel szĂĄmolni kell.
Velence vs RĂłma battle
Ăn OlaszorszĂĄgban nem voltam annyit, Ăgy csak RĂłma benyomĂĄsai maradtak meg bennem. MĂg RĂłma egy igazi hatalmas, nyĂŒzsgĆ, monumentĂĄlis vĂĄros, addig Velence egy kis Ă©kszerdoboz. Marietta azt mondta, hogy az utĂłbbin Ă©rezni az igazi olasz habitust, Ă©n viszont ezzel kapcsolatban picit hiĂĄnyĂ©rzettel kĂŒszködöm, mert nekem RĂłma volt AZ igazi Italia. Ennek ellenĂ©re mindkĂ©t hely must have, Ă©s mindkĂ©t hely Ă©letreszĂłlĂł Ă©lmĂ©ny volt.
Velence utcĂĄcskĂĄi, egyszerƱsĂ©ge Ă©s nagyszerƱsĂ©ge, a pompa Ă©s az elegancia, minden annyira jĂłl esett a lelkemnek, Ă©s minden annyira egy mĂĄs vilĂĄgba csöppentett. Ăn szemĂ©ly szerint sosem voltam nagy utazĂł, hiszen nem tehettem meg Ă©s most is sokat kell dolgoznom egy-egy kiruccanĂĄsĂ©rt, de Ă©ppen ezĂ©rt vĂ©gtelenĂŒl hĂĄlĂĄs vagyok, ha ennyi szĂ©pet lĂĄthatok. Ăgyhogy remĂ©lem hamarosan ide is visszanĂ©zhetek.
Fact of tha day
KĂ©pzeljĂ©tek el, Gyöngyi pont egy hĂ©ttel az Ășt elĆtt volt VelencĂ©ben mĂĄs szervezĂ©ssel, Ă©s mondtam neki, hogy rejtsen el egy ĂŒzenetet valahol, mi pedig megkeressĂŒk. Kaptam tĂĄmpontokat merre nĂ©zelĆdjĂŒnk, Ășgyhogy a Rialto-nĂĄl rejtette el egy hĂrdetĆ mögött. MegtalĂĄltuk a kis ĂŒzenetet Ă©s innen is ĂŒzennĂ©m, hogy megvolt!:D Egyszer mĂĄr csinĂĄltam ilyen elrejtĆsdit, de akkor a SzabĂł Ervin könyvtĂĄrban hagytam egy papĂrkĂĄt, Ă©s kaptam is egyet. Arra a rĂ©gi emlĂ©kre emlĂ©keztetett a mostani, Ă©s jĂł, hogy ezek mindig vissza tudnak jönni, ha az ember nyitott rĂĄ. Ăgyhogy Ă©n is tartozom egy cetlivel, de azt majd Budapesten keresheti meg.
Na jolvan, összegezzĂŒnk. Velence fantasztikusan szĂ©p, mĂĄr-mĂĄr kedvem lenne itt Ă©lni Ă©s minden nap elveszni a sikĂĄtorokban, hogy aztĂĄn a sĂĄrga tĂĄblĂĄkat követve elvezessen a Rialto hĂdhoz, ahol megint kĂ©tszer eltĂ©vedhetek. Az biztos, hogy egy napon visszatĂ©rek, megmutatom ezt a sok csodĂĄt valakinek, aki ugyan ennyire Ă©rtĂ©keli ezeket az aprĂł kincseket. Addig viszont egyedĂŒl (Ă©s többed magammal) fedezem fel az orszĂĄgokat, vĂ©gtelen hĂĄlĂĄval Ă©s szeretettel tĂ©rek vissza mindig a mi poros kis MagyarorszĂĄgunkra.
Remélem a képek magukért beszélnek, mert én elég összeszedetlen voltam:(
SzĂ©p napot nektekâ„